Részlet az Zelenák Ferenc: Ullrich Józsefről készített memoárjából:
..."Jóska bácsi lépésről-lépésre fejlesztette üzemét. A nyers készítmények égetése különösen kényes feladat. Az ötvenes években még mindig csendes fatüzeléssel és körkemencével égettek. Fiatal édesapaként hajnali fél háromtól, órákon át körbejárva a kemencét, rakta a tüzet, az égőteret a Bényéről vásárolt fa - amit saját kezűleg vágott fel - égése tartotta magas hőfokon. Később elektromos fűtésű kemencét indított be, amit könnyebb volt kezelni. A nyersanyag, olcsóságra törekedve gyári melléktermék felhasználásával készült. A munkafolyamat minden fázisára megfelelő személyt kellett betanítani. Jóska bácsi volt az első, aki női munkaerőt alkalmazott, felismerve, hogy ügyességük, ízlésük jól hasznosítható.
A munkáslétszám egyre nőtt, s a termelési érték is, ennek megfelelően.
Nagy gondot jelentett a piac kiszélesítése, az újabb kínálat előállítása mellett az igényes vevőkör megtalálása. Jóska bácsi minden percét lefoglalta az üzem. Szerencsésnek bizonyult, hogy hadiüzemek részére kerámia-alkatrészeket készítettek, mert ez állandó piacot jelentett. Ezeknek az alkatrészeknek milliméter pontosságúnak kellett lenniük. A másik megrendelő a Koroncai (Ullrich) Ádám munkahelye, a Magyar Adócső Gyár volt, mert elektromos használati cikkek kerámia szigetelőit nagy sorozatokban megvásárolta. Lassan megértek a fejlesztés feltételei. Ehhez döntő lökést adott, hogy 1957-ben, a megváltozott helyzetben leválhattak a több ágazatot egyesítő tokaji szövetkezetből, s megalakult (a kezdetben a kőbányát is felölelő) bodrogkeresztúri szövetkezet. 1959-ben a kőbánya az induló betonelem - gyár része lett. Ekkor jött létre végleges formájában a Bodrogkeresztúri Kerámiaipari Szövetkezet, mely az ország kisipari szövetkezetei rendszerébe tagozódott.
Rögtön beruházásba kezdtek. Az életszínvonal, s a termelési környezet ekkorra lehetővé tette a tevékenység kiszélesítését. Az emberek több dísztárgyat vásároltak. Nemsokára pedig - a megyei pártbizottság kérésére - bevezették a hordozható cserépkályha készítését. Háromszintessé fejlesztették az üzemházat, s elektro-olaj kemence váltotta fel a régit. Az energiát adó tüzelőolaj ekkor olcsó volt. A berendezés folyamatosan üzemelt. Jóska bácsi a fejlesztés végrehajtójaként az új technológia ismeretének birtokában volt. Miután a legfontosabb feltétel megoldódott, a jól képzett kézi munkaerő biztosítása következett. A létszám 75 főre nőtt. Ifj. Ullrich Károly 1962-ben nyugdíjba ment, Jóska bácsi emberfeletti munkát végzett. Figyelme mindenre kiterjedt, s odaadással végzett munkájához mindenki által elismert szakmai felkészültség, tudományos ismeretek, piaci tájékozottság és vezetői adottságok társultak.
A hordozható cserépkályha-gyártás igazán „bejött", s ezért új épületre volt szükség. Országos hírnévre tettek szert, s a település legnagyobb munkahelye alakult ki. Létszámuk a 100 főt is meghaladta. Minden rendben volt, amikor az országos energiapolitika megváltozott, s előtérbe került az olaj-, majd a gázfűtés, aztán pedig a lakótelepeken is hőközpontok alakultak ki. Ullrich József naprakészsége, alkalmazkodóképessége ekkor látszott meg igazán. Felismerve a helyzetet, ismét profilt bővített az üzem, 1968-tól elkezdték az ipari kerámia (nagytisztaságú és rendkívül kopásálló Al 2 O3, vagyis oxidkerámia, ill. annak egyik változata, a pirokorit) gyártását"...
A teljes anyag itt érhető el