In memoriam Dr. Grofcsik Elemér
Dr Grofcsik Elemér:
A Kőbányai Porcelángyár története az államosítástól napjainkig
A Kőszénbánya és Téglagyár Társulat (Drasche) államosításakor különvált a porcelángyár Drasche Porcelángyár Nemzeti Vállalat néven. Ez később Kőbányai Porcelángyár névre változott.
A gyár profilja műszaki porcelán, edény és díszműporcelán lett.
Az edény és díszműporcelán gyártást fokozatosan megszűntették és a profil kizárólag műszaki porcelán lett. Később a nagyfeszültségű porcelángyártás a Pécsi Porcelángyárhoz került, a sajtolt, kis és középfeszültségű porcelán szigetelők gyártása maradt a Kőbányai Porcelángyárban.
1949. május 31-től a Nagybátony-Újlaki Téglagyár telepén működött elektrokerámiai üzemet átadták a Kőbányai Porcelángyárnak. Ezzel egy időben megkezdődött Kőbányán a szteatit szigetelők és pirolit nevü hőtechnikai szigetelők gyártása is. Az elektrokerámiai (híradástechnikai) üzemet először a megszűnt edénygyár területére helyezték, később 1953 végén külön épületet kapott.
1950-51-ben új laboratórium épült a gyárban. A modern 5 szintes épületben az anyagvizsgáló kémiai laboratóriumon kívül itt kapott helyet a híradástechnikai fejlesztés-, és vizsgálólabor, valamint új nagyfeszültségű vizsgálólabor is.
A híradástechnikai fejlesztési laboratóriumban különböző, híradástechnikai gyártmányok szerinti csoportok végzik a gyártmány és technológiai fejlesztést.
A gyárban a termelést gyáregységekbe szervezték. Így alakult ki a porcelán, a híradástechnikai és gépészeti gyáregység. A gépészeti gyáregységben
a folyamatos karbantartási munkák mellett jelentős helyet foglalt el a gépfejlesztés, azaz új célgépek és kemencék tervezése és kivitelezése. A híradástechnikai gyáregység részére terveztek és készítettek számos speciális gyártó és szerelő gépet, automatákat.
1954-ben a megszűnt Solus Csiszolókoronggyár kőbányai Liget utcai telepét a gyárhoz csatolták, ahol sajtolt porcelánszerelési cikkeket, porcelán díszműárut, kordierit-, és pirolit hőtechnikai termékeket állítottak elő.
1969-ben a Budapesti Porcelángyár nográdverőcei telepét a gyárhoz csatolták, ahol laboratóriumi porcelánokat gyártottak. A Liget utcai telepet 1969-ben átadták a Hollóházi Porcelángyárnak.
A híradástechnikai gyáregységben a kísérleti és kutatómunka alapján megkezdték a csőkondenzátorok gyártását. Ezek égetésére előbb egy periódikusan működő, gáztüzelésű (Pb-gáz), majd egy folyamatos üzemű gáztüzelésű, tolólapos kemencét építettek. Ezek után megoldották a teljesen
készreszerelt kondenzátorok gyártását. Az addig importált un. trimmer kondenzátorok hazai termelésének beindítására folytatott eredményes kísérletek után, 1957-ben megkezdték ezek gyártását.
Úgyszintén eredményesen végződtek a lágymágnes-ferrit termékek gyártására megindított kísérletek is, és ferrit gyártó üzem létesült.
1959-60-ban jelentős beruházások kezdődtek. Megkezdődött a porcelán gyáregység rekonstrukciója. Ennek keretében újjáépítették, ill. korszerűsítették a nyersanyagtárolót és a porcelánmassza üzemet. 1970-ben sajtolómassza előkészítésére porlasztószárítási (atomizer) technológiát vezettek be. Ebben az időben még kevés európai kerámiagyárban volt atomizer. Új kazánházat és generátortelepet létesítettek. Az új kemencecsarnokban egy zsengélő és két erőstüzű égetésre alkalmas alagútkemence létesült. Bővítésre kerültek a transzformátorházak és korszerűsítették az energiahálózatot.
A gyár 1960-ban új telephelyet létesített Balassagyarmaton, ahol saját tervezésű és készítésű célgépekkel kondenzátor termékeket gyártottak.
A IV. ötéves terv keretében Debrecenben és Bernecebarátiban létesült híradástechnikai üzem.
A kilencvenes évek felé az elektronika-technikai fejlődés annyira felgyorsult, hogy a hagyományos termékek folyamatosan kiszorultak a piacról. Ez és a KGST piac összeomlása azt eredményezte, hogy a gyár fokozatosan megszűntetni kényszerült először a vidéki telephelyeit, majd Budapesten is
megszűnt a híradástechnikai termékek gyártása.
A porcelánszigetelő gyártmányok iránt is csökkent a kereslet, ezért a porcelán gyáregység átszervezésére is sor került.
Megkezdődött a privatizáció. A minisztériumi felügyelet átkerült az Állami Vagyonügynökséghez.
A gyár megvételére jelentkezett egy német vevő, aki nagy piaccal rendelkezett és vállalta a porcelángyár teljes modernizálását. Ezt a vevőt a Vagyonügynökség elutasította és másnak adta el a gyárat.
Az új vevő a termelést leállította és nem is kívánta folytatni.
Az értékes berendezések jelentős része tönkrement, a kemencéket lebontották, fejlesztési laboratórium berendezései tönkrementek (pl. elektronmikroszkóp, jelentős műszaki könyvtár stb.)
A gyár egyik épületét egy kft. megvette és ott laboratóriumi porcelánok kisüzemi gyártása folyik ( Witeg Kőporc ) . Egy másik épületrészt bérelt egy társaság ferrit termékek gyártására, ez azonban hamar megszűnt, úgyszintén egy másik társaság által kisüzemi méretekben gyártott szigetelő porcelán üzem.
Ezzel a Kőbányai Porcelángyár története befejeződött.
